A Macskafogó című animációs film egyik szállóigévé vált idézete a való életben is eléggé aktuális. A munkaerő megtartására a kiemelkedő bérezés ellentételezéseként a munkáltatók egyéb módszerekkel próbálkoznak. Apanapok, családbarát munkahely, cafeteria, távmunka lehetősége, stb.
De, mint tudjuk, nincs új a Nap alatt. Járt Önök közül valaki Óbudán, a gázgyári lakótelepen? (Érdemes megnézni, egy időutazással is felér). Az 1910-es évek elején a gázgyár építésével egyidejűleg épült fel a munkástelep és a tiszti telep. Bár a tiszti telep komfortosabb lakásokat biztosított, a szellős, tágas és fákkal teli munkástelep is különlegesnek számított. A földszintes lakásokhoz még kert is tartozott, de volt óvoda, mosoda, és fürdőt is létesítettek (a lakásokban eredetileg nem volt fürdőszoba).
Ilyen lehetőségekkel nem kellett tartani a munkaerő vándorlástól, mert, ha főnököt nem is szerették (valószínű nem is ismerték), a körülmények szó szerint helyhez kötötték a dolgozókat.
A felújított otthonokban ma is élnek és szinte lehetetlen lakáshoz jutni ezen a helyen.
Pontosan így gondolkodott Zeppelin gróf is. Szintén az 1910-es évek elején, Friedrichshafenben, a gyárhoz közel létrehozta a Zeppelindorfot, ahol a közel 600 gyári alkalmazottnak biztosított kényelmet, lakóházakkal, óvodával, iskolával, bolttal, hentes üzlettel, fogadóval. A házakhoz tartozó 500 és 1000 m² közötti háztáji kertekbe gyümölcsöt, zöldséget termesztettek, kisállatokat tartottak.
A második világháborúban a Zeppelin falu súlyosan megsérült. A rekonstrukció során ügyeltek arra, hogy a település összkarakterét nagymértékben megőrizzék. Az 1991 óta műemléki védettségű munkástelep máig a Zeppelin-Wohlfahrt tulajdonában van, és ma is lakott. Két sorház kivételével eredeti állapotában megőrizték.
A grófnak és munkásságának eddig is nagy tisztelői voltunk, hiszen a Zeppelin óra márka ihletője volt, de most még inkább kalapot emelünk előtte. Azt, hogy a dolgozók szerették-e, nem tudhatjuk. Mi szeretjük.